Igen, ha meglepődik a kedves olvasó: Marika néni – merthogy mindenki így szólítja őt – pedagógus végzettséggel rendelkezik. Jelenleg nem tanórákon tanít, hanem az életben bármikor; mindig nyitva az ajtaja, mindig jut pár jó szava azoknak, akik a segítségét, tanácsát kérik. Az iskola valamennyi diákját ismeri beiratkozásától a ballagásáig, sőt sokszor előtte és utána is. Iskolatitkár, gyermekvédelmi feladatokat lát el, és a végzősök beiskolázási papírjait is ő kezeli. Fontos számára az irodalom, gyakorta kérik fel versmondásra – szívesen szerepel ünnepélyeken, és ünnep, ha szaval.
Mióta dolgozik iskolánkban?
1989 áprilisában települtünk át családommal Erdélyből, Kalotaszegről Budapestre, 1991. augusztus 21-től dolgozom a Batthyányban. Erdélyben is gyermekek társaságában tevékenykedtem: három évet óvónőként dolgoztam, majd általános iskolában 5-10. osztályig biológiát tanítottam.
Miért éppen a tanári pályát választotta?
Gyermekorom óta az empátia, az együttérzés, a törődés, a mások megsegítése fontos helyet töltött be az életemben. Ezt legjobban a gyermekek iránt tudtam kifejezésre juttatni. Gyermekek közt éreztem leginkább az érdek nélküli szeretet megnyilvánulását.
Mi vonzotta a gyermekvédelem felé?
Mivel teológiát végeztem, a lelki dolgokhoz közelebb állok, ebből kifolyólag képeztem magam gyermekvédelemre. Ahhoz, hogy segíteni tudjak, fontosnak tartom a gyermek lelki világát megismerni.
Melyek a pálya örömei és nehézségei?
Az az öröm, amikor a gyermekek problémáiban, nehézségeiben tudok segíteni, akár a gyermekvédelemben, pályaválasztásban vagy a mindennapokban.
Nehézségeket nemigen érzek, mivel szeretem a munkámat, és olyan kollégák vesznek körül, akikre számíthatok.
Jó gyerekekkel foglalkozik szívesebben, vagy szereti a kihívásokat?
Minden gyermeknek tudok örülni, akivel kapcsolatba kerülök. Szeretem a kihívásokat, ott mérettetem meg. Egy nehezen kezelhető gyermeknél mérettetik meg a türelem, a szeretet és a szakmai hozzáértés. 24 év alatt, amióta itt dolgozom, még nem volt olyan gyermek, akivel foglalkoztam, és nem tudtam volna bizonyos fokú jó irányú változást elérni.
Milyen további tervei vannak, milyen célok vezérlik pályája során?
Szeretném, hogy a jó győzedelmeskedjen, hogy tanuljuk meg segíteni a gyengébbeken, egymás felé forduljunk. Szeretném, hogy azok a gyermekek, akik elmennek ebből az iskolából, jó emlékeket vigyenek magukkal, amire egész életükben örömmel gondolnak vissza.
Mit tart fontosnak magáról még elmondani?
Nagyon fontos az Istenben való hit az életemben! A hit az, ami átvezet a nehéz helyzeteken. Ebből merítek erőt a mindennapok kihívásaihoz.
Szeretek olvasni, nagyon sok verset ismerek; szívesen hallgatok; keresztrejtvényt fejtek, és jól érzem magam a gyermekek társaságában. Gondolom, ezt bizonyítja az is, hogy az irodám minden gyermek számára nyitva áll.
Marika nénit többször hallottuk már szavalni iskolai ünnepélyeken. Honnan a versek és a versmondás iránti szeretete?
Nagyon örülök a kérdésnek. Sajnos ritkán kérdeznek erről a „szenvedélyemről”. Boldog vagyok, hogy megoszthatom a szívem egyik legkedvesebb titkát.
Az apai nagyanyám, aki itt született Budapesten, nagyon sok verset írt. Éjszaka megfogalmazta és reggel leírta. Mindig csodáltam ezt a képességét. Nagyon örültem, hogy édesapám örökölte ezt a „talentumot”. Gyermekként abban reménykedtem, hogy így én is kapok valamit ebből a fajta örökségből.
Édesapám a kalotaszegi élet fontos eseményein (esküvő, konfirmálás, temetés, nemzeti ünnepek, stb.) saját verseit szavalta. Vasas Samu, volt gimnáziumi osztályfőnököm a Budapesten megjelent Kalotaszegi szokások című könyvében édesapámat „Kalotaszeg költőjének” nevezi. Az Isten, a nemzet és a haza iránti szeretetét édesapám versekben, nótákban fogalmazta meg. Ezt szívtam magamba gyermekkorom óta. Innen a versmondás és a versírás szeretete, mert ha olyan hangulatom van, akkor az érzéseimet, gondolataimat én is versekbe öntöm. Hálás vagyok a jó Istennek ezért az „adományért”, mert a versek iránti szeretet nemesíti az ember lelkét. Két lélek találkozik ismeretlenül, a költő és az olvasó. A vers akkor éri el célját, ha általa az olvasó kap valamit, amiből „megismeri” a költőt.
Többször szervezett már iskolánk diákjainak kirándulást szülőhelyére, Erdélybe. Fontosnak tartja ezt a feladatot? Milyen élményekkel tértek haza a gyerekek egy-egy ilyen út után? És Marika néni
Nagyon szeretem Erdélyt. Sok fele jártam a világban, de ott érzem magam igazán OTTHON.
Igen, nagyon fontosnak tartom ezt a feladatot, hogy a gyermekek megismerjék Erdélyt, az ott élő embereket, szokásaikat és azt, hogy hogyan őrizték meg identitásukat a nehézségek és elnyomás alatt.
Fájdalmasan érint, amikor torzképet festenek az erdélyi magyarokról. A 26 év alatt, amióta Budapesten élek, azt tapasztaltam, hogy aki egyszer Erdélybe utazott, mindig visszavágyott oda. Hét alkalommal szerveztem iskolánk diákjainak kirándulást szülőföldemre, és minden alkalommal azt tapasztaltam, hogy a gyermekek nem akartak visszajönni. A Hargita tetején egyik kislány úgy meghatódott látván a csodálatos tájat, hogy azt mondta nekem: „Marika néni, ha megnövök, itt veszek magamnak egy telket.” Nagyon sok ehhez hasonló élményem volt, amit soha nem fogok elfelejteni.
A szülőktől is olyan visszajelzéseket kaptam, hogy az erdélyi kirándulás kiemelkedő élményt jelentett gyermekeiknek, az emlékek megmaradnak örökké. Ez boldogsággal és örömmel tölt el, mert büszke vagyok hazámra és az ott élő dolgos kalotaszegi emberekre.
Az interjút készítette: Grencsó Máté és Drábik Máté – 8. a
Kommentek