A Paradiso Travel utazási iroda szervezésében április 18-án iskolánk kis csoportja nagy útra kelt; s ha nem is mindig éreztük magunkat paradicsomi körülmények között, fantasztikus program részesei lehettünk. Kísérőink az idegen nyelvi munkaközösség tagjai, a kirándulás iskolai szervezői – Irina néni és Károly bácsi – voltak. Utaztunk emeletes busszal, átkeltünk a La Manche-csatornán komppal és a Csalagúton keresztül, megismertük a Formule 1 tranzitszállások minimálkényelmét, majd az önellátás és az együttélés szépségeit a Harts lakópark mobil home házikóiban. Ugyanitt kaptunk kóstolót az angol konyha ízvilágából: miközben vacsoráztunk, a felszolgálók és önjelölt sztárok bájosan amatőr színpadi műsorának tapsolhattunk. Bosszankodtunk, ha idegenvezetőnk hetvenedmagával végigrohant a fél városon, ha a lábunk lassacskán megadta magát a fáradtságtól, ha a fűtés nehezen indult be a szálláson, vagy épp az egyik iskola elveszett a Trafalgar téren, a másik meg Greenwichben, s emiatt a programot csak jelentős csúszással teljesíthettük. Mindezek persze rengeteg humoros beszólás, rengeteg kacagás alapjául szolgáltak, így a nehézségeken mindig sikerült felülemelkedni, s végül, amiért mentünk: a londoni illetve a párizsi és brüsszeli városnézés felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára. A csoport tagjai példásan vizsgáztak összefogásból, egymás segítéséből és mindenekelőtt az itthon tanult idegen nyelv alkalmazásából.
Szombaton, kora este indultunk a népligeti Planetárium parkolójából: 18 óra felé érkezett meg buszunk, fedélzetén már a váci és csongrádi utastársainkkal. Hosszú éjszakai utazás után érkeztünk másnap délben Brüsszelbe. Belgium fővárosában sétát tettünk a főtér környéki utcácskákon, gyönyörködtünk a tér csodás palotáiban, megkóstoltuk az egyéni kérésre összeállított, gazdag ízesítésű gofrit; szemlélődtünk a híres belga csipke- és csokoládéboltok kirakataiban. Nem hagytuk ki természetesen a város egyik jelképét, a pisilő kisfiú szobrát sem. A másik jelképet csak távolról szemlélhettük meg: az Atomiumhoz való közelebb jutást ezúttal egy véget nem érő futóverseny tette lehetetlenné. Brüsszeli sétánk a lenyűgöző székesegyháznál ért véget.
Ezután Calais felé vettük az irányt, immár Franciaországba. A városkához közeli Formule 1 tranzitszálláson háltunk; sokaknak jelentett újdonságot az öntisztító zuhanyzó és wc-fülke; a picinyke szobák kényelméről nemigen volt erőnk meditálni: fáradtan dőltünk el, és készültünk a hajnali ébresztőre. A kompátkelés hajnali öt óra tájban történt, a hétfői napfelkelte a tengeren ért bennünket: a vöröslő napkorong lassacskán tűnt fel a távoli horizonton, majd az út végére aranyló napsugarak ragyogták be a doveri partvidék szikláit. Mindezt a hatalmas komp kilencedik emeletéről, a fedélzetről csodálhattuk-fotózhattuk végig. Buszunk eközben az ötödiken várt ránk az óriáshajó gyomrában. Az átkelés után rövid pihenőt tartottunk a tengerparton, majd felmentünk Dover várához. Utunkat Canterbury felé vettük, ahol az anglikán egyház nevezetes katedrálisában és a városka ódon házacskái között sétálhattunk. A napi program Leeds kastélyának lenyűgöző parkjában ért véget, csodálatos madár- és növényvilág elkerítetlen, szabad környezetében. Este foglaltuk el szállásunkat a Kent közelében fekvő, tengerparti Harts lakóparkban.
Kedden már London látnivalóival ismerkedtünk: a Trafalgar térről indult túránk, sietős léptekkel a Buckingham palota felé, hiszen közeledett az őrségváltás ideje. Az óriási tömegben legalább részben sikerült megnéznünk a nevezetes ceremóniát: láttuk a laktanyában gyakorló, majd onnan a palota felé masírozó testőröket, hallgattuk a katonazenét, majd búcsút vettünk a laktanyába visszatérő katonáktól. Ezután a nagy csoporttól elmaradva a batthyánysok külön csapatban indultak a Westminster apátság felé. A székesegyházban tett látogatás után a London Eye-hoz sétáltunk; az óriáskerék egyik kapszulájából gyönyörködtünk a londoni panorámában, s próbáltuk fényképezőinkkel is maradandóvá tenni a szédítő látványt. Szerdán Madame Tussaud viaszpanoptikuma várt ránk, ahol hírességekkel fényképezkedtünk: színészekkel, sportolókkal, ikonikus sztárokkal és magával az angol királyi családdal! Külön sétát tehettünk a horror világába, megismerhettük a viaszbábok készítésének folyamatát, „taxiba” ülve vezettek végig London múltján bennünket, végül egy 4D-s vetítés koronázta az itteni programot. Délután a British Múzeum kiállításaiból fogadott be mindenki annyit, amennyire erejéből még futotta, de a nevezetes Rosette-i követ senki sem hagyta ki. A csütörtöki nap a windsori kirándulásé és a Természettudományi Múzeumé volt. Előbb a nyári királyi rezidencia termeinek pompájától, majd a kihalt őslények hatalmas csontvázaitól hüledeztünk, ismerkedtünk mai világunk működésével. Estefelé a Harrods áruház előtt haladtunk el, majd a Piccadilly Circus és a Trafalgar tér következett, ahol a nevezetességek mellett különböző mozgásművészek szórakoztatták a turistákat, s egyéb performance-ok nézőivé is válhattunk. Pénteken a Tower felfedezése majd a greenwichi csillagvizsgáló – és a nulladik hosszúsági kör átlépése – következett. Estefelé juthattunk át a Csatorna-alagúton: buszunkat szűk vagonba navigálták, lezárták… Meglehetősen klausztrofóbiás kaland volt, de egyszer ki kell próbálni! Az éjszaka egy Párizs környéki Formule 1-ben ért minket.
Utolsó napunkon reggeli után kerekedtünk útra, irány: Párizs, a francia főváros! A városba érve gyalogos túránkat az Eiffel-toronynál kezdtük. Hosszú sorban állás és szigorú biztonsági vizsgálatok után végre feljutottunk a toronyba: a második emeletről szemléltük az alattunk elterülő metropoliszt, fotóztuk nevezetességeit: láttuk a Diadalívet, az Invalidusok dómját – Napóleon nyugvóhelyét –, a III. Sándor hidat, a Champs-Élysées-t és a távoli Notre-Dame-ot. Szemünkkel bejárni is óriási terület volt, hát még a toronyból lejőve lábbal! Sétánk érintette a Concorde teret a több ezer éves egyiptomi obeliszkkel, a Tuileriák kertjét, a Louvre üvegpiramisát és a Párizs legrégebbi hídját, a Pont Neuf-öt. A Notre-Dame előtt – utazásunk során először és utoljára – rövid zivatar kapott el bennünket. Legalább nem hiába cipeltük az esernyőt egész nap. Este még a buszról impulzusokat kaptunk a kivilágított világváros fényeiből, aztán eljött az éjjel és egy hosszú utazás. Családjaink már nagyon vártak minket, egészen este hatig a Planetárium előtt…
A képek pedig:
Kommentek