1.0Georgina Suli Blogjahttps://georginasuli.cafeblog.huGeorgina Suli Blogjahttps://georginasuli.cafeblog.hu/author/georgina_suli_blogja/<div><b>A hét tanára</b><br />Beszélgetés Fülöp Károllyal</div> <div> </div> <div>Az iskola magyartanára immár 18 esztendeje; az Operabarát iskola programjának felelőse, korábban kerületi tantárgygondozó, jelenleg a mérési-értékelési munkaközösséget vezeti intézményünkben. Interjúnkat iskolai „otthonában”, az új F/4-es tanteremben készítettük.</div> <div> </div> <div><a href="https://georginasuli.cafeblog.hu/files/2014/12/4414_Fulop_Karoly.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-92 aligncenter" src="https://georginasuli.cafeblog.hu/files/2014/12/4414_Fulop_Karoly-216x300.jpg" alt="4414_Fulop_Karoly" width="216" height="300" /></a></div> <div> </div> <div><strong>Miért épp a tanári pályát választotta? Mi motiválta döntésében?<br /></strong>A történet régre nyúlik vissza: azt hiszem, az iskola hangulata, az iskola mint élettér tetszett meg nekem. Már alsó tagozatban körvonalazódott a gondolat, de a tantárgy még meglehetősen bizonytalan volt. Technikatanár szívesen lettem volna, de valahogy az én madáretetőm szabálytalanabb, a fűszertartó polcom kevésbé stabil lett, mint másoké, a tutajról már ne is beszéljünk! Aztán felsőben a magyar lett az, ami sikereket hozott nekem, szerettem olvasni, a nyelvészet logikája pedig hamar felkeltette az érdeklődésemet. Ebben nagy szerepe volt magyartanáromnak, Maácz Lászlónénak, akit nagyon szerettem – szeretek mind a mai napig, és hálával gondolok rá. A feladatokat mindig is kihívásnak, megfejtendő rejtvénynek tekintettem, amit feladni nem lehet, egyetlen lehetőség a megoldás. Egy-egy sikeresen megoldott probléma mindig öröm, s erőt ad a következők legyűréséhez. Ezt a szemléletet szüleimtől tanultam, akik iskoláim során mindig bátorítottak, ösztönöztek.</div> <div> <p><strong>Melyek a pálya örömei, nehézségei? Milyen visszajelzéseket kap a diákoktól és a szülőktől?<br /></strong>Egy pályának vannak örömei és nehézségei is. A tanári pálya nehézségei: az adminisztráció, a naphosszat tartó értekezletek, a szoros határidők, a dolgozatjavítás is – azok a részei munkánknak, amit a kívülálló nem láthat. Nehezen viselem, ha valahol értetlenséggel találkozom, és sajnos sokszor hiábavaló küzdemeink is vannak, ha a partner nem együttműködő, pedig céljaink közösek. Mindezekért a gyerekek szeretete kárpótol, szerencsére még mindig sokkal több pozitív visszajelzést kapok tőlük és szüleiktől, mint negatívat. Persze van, aki ez utóbbit nem mondja el, akkor viszont megoldást sem tudunk találni a problémára. A gyerekek között fiatal marad az ember, s ez erőt ad alkotásra, újításra. Szintén előnye a pályának, hogy szellemileg is folyamatosan fejlődik az ember, jó a tanulók sikereit látni, és korábbi tanítványoktól néhanapján jólesik egy-egy üdvözlet vagy látogatás: azt hiszem, ez mutatja leginkább, hogy valamilyen – reményeim szerint pozitív – nyomot hagytam az életükben.</p> <p> </p> <p><strong>Miért pont a magyar-francia szakpárt választotta? A szakján kívül melyik tárgyat tanítaná szívesen és miért?<br /></strong>A magyart már említettem, a francia ennél szövevényesebb történet. Általános iskolában oroszul és németül tanultam, utóbbit szakköri keretben. Az orosz kötelező volt még a gimnáziumban is, s amikor a jelentkezési lapot kitöltöttem 1988-ban, a németet jelöltem meg választott idegen nyelvként. A Szerb Antal Gimnáziumban azonban franciás osztályba soroltak, s bár lehetett volna, nem változtattam, elsősorban a jó osztályközösség miatt. Kezdetben ugyan nehezen ment a francia, nagyban támaszkodtam azokra a társaimra, akik már általánosban is tanulták. Elértem a négyes osztályzatot, ami önmagában nem rossz, de önmagamnak majd otthon is bevallottam: a tudásomat ez nem tükrözi, pontosabban jóval kedvezőbb képet ad róla. Ekkor segítséget kaptam, eljártam a Francia Intézet tanfolyamaira – szóval sikerült leküzdeni a problémát, s utolérnem önmagam. Harmadikban aztán egy párizsi ösztöndíjra is jelölt a gimnázium, amit nagy elismerésnek tekintettem. Úgy gondolom, ez a fordulat volt, ami a francia szak felé fordított, s így jelentkeztem aztán Nyíregyházára, a tanárképző magyar-francia szakára. Gimis osztálytársaim egy részével egyébként ma is tartom a kapcsolatot, s akivel csak véletlenül futok össze, azzal is szeretettel idézzük fel közös emlékeinket.<br />A technikatanári fellángolásból a makettezés mint hobbi maradt, de szakkörön, iskolai projektnapon szívesen bemutatom. Művészeti tárgyakat szívesen tanítanék: a festészet, a zene fontos szerepet játszik szellemi életemben, nem szakrendszerű órákon biztosan tudnék érdekességeket mutatni az érdeklődőknek.</p> <p><strong>Mióta tanít iskolánkban, melyek voltak eddigi munkahelyei?<br /></strong>1996 óta tanítok itt az általános iskolában és az egy évvel később indult esti gimnáziumban, amelynek nagytarcsai tagiskolájában is tanítottam egy ideig. Főiskolásként évekig a Szerb Antal Gimnáziumban tartottam felvételi előkészítőket. Régebben diákmunkát is vállaltam: az egykori Népstadionban voltam jegyszedő meccseken és koncertrendezvényeken is, köztük az elhíresült Aida-előadáson is, amikor a hangosítás csődöt mondott öt perc után, a nézők semmit sem hallottak, óriási botrány volt! De vettem már részt kerületi népszámláláson és rendszeresen választási bizottságok munkájában is.</p> <p><strong>Melyek a kedvenc tanítási módszerei, pedagógusi alapelvei, és milyen eszközökkel dolgozna még szívesen?<br /></strong>Vevő vagyok a modern oktatási eszközökre és módszerekre, jól tudnám hasznosítani a tanításban a különböző IKT eszközöket, de az iskola felszereltsége egyelőre csak alkalomszerűen és bonyolult szervezéssel teszi lehetővé az ilyen törekvéseket. És még akkor is előfordul, hogy - miután megszerveztem a teremcserét, összeállítottam az elektronikus tananyagot, vetítendő filmeket – a technika felmondja a szolgálatot. Akkor már inkább a hagyományos óravezetés, szemléltetésre pedig a könyvek, albumok. A csoport- és páros munka szintén hasznos lehet a tananyag-elsajátításban, de alaposan meg kell szervezni a feladatokat és a csoportszerepeket, mert mindig akadnak olyan diákok, akik az egymástól tanulás helyett ilyenkor lazítanak egy kicsit, hagyják dolgozni a többieket. Vagy még azt sem.</p> <p><strong>Milyen további terveket dédelget, milyen lehetőségekkel szeretne élni az életpályamodellben?<br /></strong>Jelenleg az új tantermem szépítgetésével foglalkozom, szerencsére az osztályom, az 5. a szívesen segít benne. Nagyon szép lett a karácsonyi díszítésünk, mindenki csodálattal dicsérte. Azt szeretném, ha a felújított F/4 – a korábbi könyvtár – afféle közösségi térként működne az iskolában: magyar nyelv és irodalmi szaktantermi könyvtár kialakításán dolgozom, ami a szünetekben olvasóterem lehetne szabadpolcos állománnyal és folyóiratokkal. Ezért innen is üzenem olvasóinknak: aki tud olyan diákságot érdeklő könyveket, folyóiratokat hozni, ami már nem kell otthon, vagy dupla példány van belőle, azt szívesen elhelyezzük a szabadpolcon. Egyébként van már némi állományunk, s egyre többen forgatják, keresik a szünetekben a teremben elhelyezett lapokat, melyek egyébként oktatási célokra, feladatként is szolgálhatnak. Várunk tehát köszönettel minden felajánlást!<br />Szakköri keretben – kis létszámmal ugyan – már harmadik éve tanítok franciát, a résztvevők nagyon szeretik. Jövőre a hetedik évfolyamon második idegen nyelvként órarendi keretek között is választható lesz az orosszal egyetemben.<br />Az iskolai mérési-értékelési munkaközösség vezetőjeként a pedagógus-életpályamodell kapcsán lesz várhatóan sok feladatom. Nemrég végeztem el a szaktanácsadói képzést, várhatóan ez is újszerű, iskolán kívüli feladatokat, szakmai megújulást is hoz majd számomra. Mindezek mellett igyekszem délutánonként is egyre több időt az osztályommal tölteni, a termemben beszélgetni a hozzám betérőkkel. A kedd délutánom az estiseké: érettségire készülő felnőtteket tanítok, nyaranta pedig érettségiztetek magyarból szaktanárként és vizsgaelnökként is. További terveim között szerepel a mesterpedagógusi fokozat megszerzése­ és a folyamatos szakmai megújulás igénye. Sajnálom, hogy a húsz éve működő operabaráti program idén megszűnik, az átalakulás mikéntjéről még nincsenek információim.</p> <p><strong>A jó gyerekekkel foglalkozik szívesebben, vagy kedveli a kihívásokat is? Hogyan kezeli a konfliktusokat?<br /></strong>Aki ezt a pályát választja, szeretnie kell a kihívásokat is! Az, hogy egy gyerek jó, jól viselkedik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy problémái sincsenek. Lehet, hogy zárkózottsága miatt nem tud, nem mer teljesíteni. És egy igazi rosszcsont – <em>enfant terrible</em> – is lehet tehetség, csak terelgetni kell. Sokszor pont ez a legnehezebb: meglátni kinek, miben kell segítenünk. A konfliktusokat igyekszem jól kezelni, de ha kudarcot vallok, nem szégyellek tapasztaltabb kollégáimtól segítséget kérni. A rossz döntéseimen, hibáimon viszont sokáig rágódom, ami nem biztos, hogy szerencsés tulajdonság, de vívódó lélek vagyok, azt hiszem, ez már így is marad.</p> <p><strong>Hogyan készül az ünnepekre, mit jelent Önnek az adventi időszak?<br /></strong>Az advent számomra kiemelten fontos, intenzíven megélt érzelmi időszak minden évben. Sok évvel ezelőtt advent első vasárnapján halt meg az édesapám, nagyon nehéz karácsonyunk volt akkor. Aztán az ember szellemi-lelki fejlődésében átalakulnak a fájdalmak, a szeretteinkre való emlékezésből is merítünk erőt a mindennapi nehézségek leküzdéséhez. Az év végi ünnepekre való készülődés tehát már kicsivel advent előtt, a halottak napja idején kezdődik gondolatainkban, elmélkedésinkben. A karácsony a család ünnepe, s ez a már eltávozott szeretteinkre is vonatkozik. Ilyenkor erősebben vannak itt velünk, s a karácsonyfa körül szívesen idézzük fel a közösen megélt élményeket, s ez jóleső érzéssel tölt el mindig. Elsősorban az ünnepek lelki megélése a fontos számomra; igyekszem távol tartani magam a fogyasztói társadalom által eltorzított, már október közepén megkezdődő őrülettől, az ajándékvásárlásban sem a versengés vagy az ár, hanem az ötlet motivál, s az, amíg kigondolom, kinek mit adjak, valamint az az idő, amíg a megajándékozandóra gondolok. A vásárlás nem, de a vásárok hangulata képes elvarázsolni, a fények, illatok, hangulatok… Szeretem a szertartásokat, az ünnep külsőségeit – az éjféli misére feldíszített templom, az ilyenkor összegyűlő tömeg fontos emlékeket és hangulatokat kelt életre bennem, kicsit újra hiszek a mesékben. A város aszfaltköveit rovó hajsza helyett (mellett) ilyenkor újra és újra elolvasom, képeken nézegetem az ünnepkör kultúrtörténetét, hajdani népszokásainkat, ez mindig nagyon érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek! Várom a téli szünetet, a jól megérdemelt pihenést J, de különösen azért, mert november közepén egy új, pici jövevény érkezett családunkba, akivel most végre személyesen is találkozhatom!</p> <p><strong>Köszönjük a beszélgetést Károly bácsinak, és boldog karácsonyt kívánunk!<br /></strong>Én is áldott, szép ünnepeket, boldog új évet kívánok a blog készítőinek és valamennyi kedves olvasójának!</p> <p><strong> </strong>Az interjú készítésében közreműködött: <em>Czotter Attila, Kovács Norbert (8. a)</em></p> </div> <div> </div> <div> </div>rich