Interjú Fruzsina nénivel
Régi ismerőse a Batthyánynak:egykoron itt fejezte be általános iskolai tanulmányait, később ünnepi rendezvények meghívott szereplője volt, akinek musicaldalokban csodálhattuk meg különleges énekhangját, végül tanárként is visszatért közénk 2015-ben. Iskolánk sokoldalú testnevelője, Kózol Fruzsina válaszolt kérdéseinkre.
Miért éppen a tanári pályát választotta? Mi motiválta a döntésben?
A tanári pálya valahogy mindig is természetes volt számomra, hiszen szüleim is pedagógusok. Rendkívüli és különleges embereknek tartom őket, nemcsak a magánéletben, hanem a szakmájukban is. Diákként is szerencsém volt, hiszen minden iskolában volt olyan tanárom, akire felnézhettem.
Szeretek az emberekkel foglalkozni, és nagy dolog számomra, ha valaki megtisztel a figyelmével, hogy megtaníthassam valamire. Így azt hiszem, egyértelmű volt, hogy tanár lesz belőlem. Hogy miért éppen testnevelő, az pedig a véletlen műve volt.
Milyen további terveket dédelget, milyen lehetőségekkel szeretne élni az életpálya-modellben?
Terveim között szerepel a jelnyelv elsajátítása, hogy még inkább tágíthassam azon diákok körét, akikkel foglalkozhatok. A közeljövőben mindenképpen szeretnék doktori tudományos fokozatot szerezni. De mindenre nyitott vagyok, szeretek új dolgokat, módszereket elsajátítani, hogy minél színesebbé tehessem az óráimat.
A jó gyerekekkel foglalkozik szívesebben, vagy szereti a kihívásokat is? Hogyan kezeli a konfliktusokat?
Nyilván az ember azt mondja erre, hogy a jó gyerekkel sokkal könnyebb foglalkozni. De szerintem nincs olyan, hogy jó és rossz gyerek. Eleven gyerek van. Nagyon sok múlik a pedagóguson, hogy mennyire tudja lekötni a gyerekek figyelmét, és mennyire tudja színesen átadni a tananyagot. Ha valaki nem viselkedik megfelelően az órámon, akkor azon gondolkozom, hogy vajon hogyan, mi módon tudnám motiválni. Ha az egész osztállyal probléma van, akkor először magamban keresem a hibát, aztán gondolkodom az osztály egységében. Igyekszem kerülni a konfliktusokat, ha mégis olyan helyzetbe kerülök, akkor nem szégyellek tanácsot kérni tapasztaltabb kollégáimtól.
Melyek a pálya örömei, nehézségei?
Nehézségek minden pályán adódnak, amiket le kell küzdeni. Testnevelés órán a legveszélyesebb talán a fegyelmezetlenség és a figyelmetlenség, hiszen nem az iskolapadban ülnek a gyerekek. Egy pillanat alatt megtörténhet a baj. Kölcsönös bizalom szükséges mind a diák, mind a tanár részéről. Azt gondolom, hogy testnevelőnek lenni a fizikai veszélyek miatt még nagyobb felelősség. Minden egyes jól elsajátított mozdulat, minden egyes egyénhez mért apró fejlődés és jó hangulatban telt óra örömöt jelent számomra, hiszen ez visszajelzés a munkámról, hogy valamit jól csináltam.
Miért pont a testnevelést választotta?
Tulajdonképpen a „véletlen” műve volt, mint korábban is említettem. A továbbtanulási felvételi lapon a magyar és a testnevelő tanári szakokat jelöltem meg. Az utolsó pillanatban megváltoztattam a sorrendet, így lett belőlem testnevelő. Mindig is jó tanári példa állt előttem. Testnevelésből mindig eredményes voltam, és kisgyermekkorom óta szerves része volt a mindennapi testmozgás életemnek. Ezekből egyenesen következett, hogy valamilyen módon foglalkozni fogok a sporttal.
Mióta tanít iskolánkban, melyek voltak az eddigi munkahelyei?
2015 szeptembere óta tanítok az iskolában. Előtte a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálatnál voltam utazó gyógytestnevelő. Már az egyetem alatt is, és azóta is folyamatosan lovas szakedzőként is tevékenykedem.
Melyek a kedvenc tanítási módszerei, pedagógiai alapelvei, és milyen eszközökkel dolgozna szívesen?
A testnevelés némileg más, mint a többi tantárgy. Fontosnak tartom a helyes tanári bemutatást, valamint a diákok bevonását is a bemutatásba! Szeretem a csapatfoglalkozásokat, amolyan köredzés jellegű órákat. Szívesen dolgoznék fitball-labdával, sok mindenre lehet használni, hasznos sportszernek tartom
Végezetül: mit tart a legfontosabbnak még elmondani magáról?
Korábban versenyszerűen lovasíjászkodtam. Ma már inkább edzőként vagyok jelen versenyeken.
Két ló van a családunkban, akik képzésével sokat foglalkozom. Az idén viszonylag hosszú idő után újra benépesedett az udvarunk egy magyar vizsla testvérpárral. Szabadidőmben a lovagláson és a lovasoktatáson kívül énekelni tanulok egy igazán rendkívüli pedagógustól.
Az interjút készítette: Mezei Tamás és Zsukov Maximilián (8. b)
Kommentek