Gyuri bácsi több mint két évtizede tanít iskolánkban, nem éppen könnyű tárgyakat – elsősorban matematikát. Technikaórán szívesen barkácsol csoportjaival farsangi kellékeket, teremdekorációs vagy versenyanyagot, mikor mit kell éppen. Ő készítette a ballagáson immár hagyományosan használt, díszíthető kaput az iskola főbejáratához. Kreativitása – akárcsak humora – kiapadhatatlan, osztályával az iskolai feladatokban, DÖK-versenyeken és –játékokban nagy intenzitással vesz részt. Hobbija is különleges: iskola után a méhecskék várják – mézüktől már sokan gyógyultak meg a téli megfázások idején.
Miért éppen a tanári pályát választotta? Mi motiválta a döntésben?
Eredeti végzettségem okleveles mezőgazdasági gépészmérnök. Előző lakóhelyemen adódott a lehetőség, hogy általános iskolában taníthassak. Alsós kisegítő osztályokat tanítottam 1-4. osztályig összevontan, majd felső tagozaton matematikát, fizikát, technikát, biológiát, történelmet, testnevelést és környezetismeretet.
Melyek a pálya örömei, nehézségei?
Öröm, ha látom a befektetett munka eredményét, látom, hogy valaki megérti a tananyagot, és jól is alkalmazza. Fontos, hogy a diákok meg merjék kérdezni, ha nem értenek valamit. Öröm látni, hogy a technikaórán a gyerekek rövid idő alatt milyen fejlődésen mennek keresztül. Az első időszakban az anyagok megmunkálása, az eszközhasználat még nagyon nehezen megy. És milyen nagy örömet okoz nekik és nekem is, amikor megmutatják az első kész munkájukat! Jó érzés, ha a matematika órákon nehéz versenyfeladatokat sikeresen oldunk meg. Ha többféle megoldást találunk. A sikeres beiskolázások, a versenyeken elért eredmények, egy-egy diák javulása mindig új lendületet adnak. Nehézség a tudásnak ellenszegülő gyerekek, akik próbálnak kijátszani, becsapni, és sok esetben a tanításhoz szükséges feltételek hiánya.
Mi motiválja a munkában?
Az motivál, hogy új dolgokat ismerek és ismertetek meg a diákokkal. A tanítási folyamatban maga a tanár is fejlődik. Megpróbálom tanítványaim fejében rendszerezni a tananyagot, nemcsak a saját tantárgyam szemszögéből, hanem koncentráltan is. Az a cél, hogy a tananyag egységes rendszerré álljon össze a diákok fejében. Ne tantárgyakban gondolkodjanak! Ha ez megvalósul, alkalmazásképes tudás birtokába jutnak. Ezen kívül a versenyekre való készülés, ahol nagyon fontos a diákok biztos tudása, a megfelelő diákok kiválasztása, és a versenyeken elért eredmények. A jó felkészülés végén a diákok önálló munka elvégzésére, önálló döntésre alkalmasak. Ez nagyon jó érzés. Az osztályfőnöki munka nagyon fontos egy tanár életében. Egy jó osztályközösség nagyon sokat tud segíteni. Nagy örömmel emlékszem vissza az osztálykirándulásokra, tanteremdíszítésekre, a farsangokra, amelyekre nagyon sokat és sokan készültünk és mindig sikeresen szerepeltünk. A jelenlegi tantermemet nagyrészt az előző osztályom munkái díszítik (a négy évszak, Trója vára), melyhez a mostani osztályom is hozzátette már a saját munkáit. Egy osztály nem csak akkor sikeres és jó közösség, ha az osztályfőnöke mindent kitalál és megcsinál. Nagyon fontos, hogy tanár és diák együtt gondolkodjon és cselekedjen a legjobb tudása szerint. A legfontosabb, hogy mindenki tegye hozzá az elképzelésekhez a sajátját és aktívan vegye ki részét a közös munkából. A diákjaimnak azt hangsúlyozom: együtt nagyon erősek vagyunk. Ha összefogunk, odafigyelünk egymásra és egyet akarunk, akkor mondhatjuk, hogy jó közösség vagyunk.
Miért pont a matekot és a technika tantárgyat választotta? A szakján kívül melyik tárgyat tanítaná szívesen és miért?
Az előző iskolámban megüresedett a matematika-, fizika- és technikatanári állás. Az akkori igazgatóm felajánlotta, hogy tanítsam ezeket a tantárgyakat. Gépészmérnöki tanulmányaimból adódóan magától értetődött, hogy elvállaltam. Ez után folyamatosan képeztem magam, hogy minél jobban elsajátítsam a tanítás technikáját. A technikához alapvetően kötődtem. Mindig szerettem barkácsolni. Amit még szívesen tanítanék az a fizika és a biológia. A fizika erősen kapcsolódik a matematikához, és első diplomám megszerzése közben nagyon sok fizikai törvényszerűséget ismertem meg, amit szívesen átadtam volna a diákoknak. A biológia, pedig érdekel. Az élőlények (növények, állatok) fejlődése, a szervezet működése. Azért nem panaszkodom, hiszen néhány évig mindkettőt taníthattam az előző iskolámban.
Mit tart még fontosnak magáról, pályájáról elmondani?
1994 óta tanítok ebben az iskolában, közben a Szent István Egyetem tanárképző szakán tanultam, ahol középiskolai tanári diplomát szereztem. Majd felvételiztem az ELTE-re, és ott matematika tanári diplomát szereztem. 12 évig tanítottam az általános iskola épületében működő esti gimnáziumban. Az általános iskolában négy nyolcadikos osztályt ballagtattam, jelenleg a 6. c osztályfőnöke vagyok. Tanítványaim nagyon sok tantárgyi versenyen vettek részt, melyeken rendszeresen jól szerepeltek. Felmenő rendszerű kerületi, fővárosi és országos versenyeken sok első, második és harmadik helyezést és egyéb értékes helyezést értem el tanítványaimmal.
Az órákon gyakran oldja a matematika nehézségét egy-egy viccel…
Saját tapasztalatom, hogy a folyamatos figyelem csak rövid ideig tart. Ilyenkor egy vicc, egy szösszenet nagyon jót tehet, a hallgatóság felébred. Ez soha nincs előre betervezve. A legtöbbször a helyzet hozza. Ezután már azért figyelnek a diákok,, hogy meghallják a következőt. Közben óhatatlan, hogy valami ne maradjon meg benne az órán hallott ismeretekből. Ez azokra is igaz, akik általában nem nagyon figyelnek.
Honnan ismer Gyuri bácsi ennyi viccet?
Fiatal koromban, egyetemistaként az évfolyamtársaimmal nagyon sok viccet hallottunk és meséltünk egymásnak. Nagyon sok időálló szóvicc, vicc van. Ismerjük a mottót: nincsenek új viccek, csak új emberek.
Az interjút készítették: Mándi Tamás és Gyenes Alex, iskolánk tavaly végzett 8. a osztályos tanulói
Kommentek