Ági néni ezer szállal kötődik iskolánkhoz: az épülettel szemben lakik, a Georgina utca túloldalán. Ide járt iskolába, pályáját itt kezdte napközis nevelőként, majd szaktanári gyakorlatát is intézményünk falai közt szerezte meg. Kémiát tanít az általános iskolában, óraadó az esti gimnáziumban, órák között – ha ideje engedi –, hazaszalad elkészíteni a vacsorát gyermekeinek. És igen: kisfia, Dani is iskolánk tanulója, most negyedik osztályos.
Miért éppen a tanári pályát választotta? Mi motiválta a döntésben?
Gimnáziumban biológia-kémia tagozatra jártam, utána Gödöllőn végeztem okleveles agrármérnökként. Eredetileg nem tanárnak készültem, pedig már a középiskolai matektanárnőm is mondta, hogy szerinte tanárnak kellene mennem. Akkor még ez az ötlet nem foglalkoztatott igazán. Az egyetemi évek alatt aztán többször segítettem ismerősök gyerekeinek kémia és matematika felzárkóztatásban. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, ezek hatására döntöttem el végül, hogy tanár leszek. Elvégeztem – szintén Gödöllőn – a mérnöktanári két éves másoddiplomás képzést, és véletlenül pont ekkor adódott az iskolánkban egy napközis állás. A tanítási gyakorlatot itt végeztem, így könnyű volt értesülni a megüresedett állásról. Akkor még csak napközis tanár lehettem, mert a mérnöktanárok csak szakiskolákban taníthatnak szaktantárgyakat, például mezőgazdaságiban, kertészetiben.
Ami leginkább motivált: a gyermekek szeretete, az iskola közelsége és a megszokott környezet, hisz gyerekként én is ide jártam.
Melyek a pálya örömei, nehézségei?
Olyan szakma nincs, ahol csak örömök érik az embert. Nehézségek mindenütt akadnak, amelyeket le kell küzdeni. Örül az ember, ha érdeklődőek a diákok, ha sok ötös dolgozatot javíthatok, jók az év végi osztályzatok, vagy jól sikerülnek az év végi természettudományos beszámolók. Nehézségként legnagyobb a fegyelmezés, illetve ha nem készülnek a diákok az órára, nem figyelnek, nem tudunk együttműködni, hiszen az órákon mindkét félnek aktívan részt kell vennie.
Miért pont a kémiát választotta?
Simon Jánosné, Éva néni – akkor még iskolánkban ő tanította a kémiát –, nyugdíjba készült. Nekem is ő tanította gyerekként, és már akkor is szerettem ezt a tantárgyat. Az ő helyére kellett egy kémia szakos, így beiskoláztak. Mint már említettem gimiben is biológia-kémia tagozatos voltam, az agrárszakmában is nagyon sok kémiát tanultunk, így nem állt messze tőlem ez a tantárgy.
Mióta tanít iskolánkban, melyek voltak az eddigi munkahelyei?
2002 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, mint a GYED illetve a GYES ideje a két kisfiam születésekor. A gyakorlatot is itt végeztem, és itt maradtam. Úgy látszik, sokunkat visszavonzott a régi általános iskolánk. Ez az első igazi munkahelyem. Az egyetemi évek alatt diákmunkásként többfelé dolgoztam: csomagoltam; közértben, butikban is segédkeztem. 2002 óta a Budakalászi Gimnáziumban is tanítok 9-11. évfolyamon felnőtteket. Célom a kémia megszerettetése, hogy ne úgy nézzetek erre a tantárgyra, mint valami kötelező rosszra.
Melyek a kedvenc tanítási módszerei, pedagógusi alapelvei, és milyen eszközökkel dolgozna még szívesen?
Ha lenne rá több lehetőség, szívesen használnék különböző IKT eszközöket a tanóráimon, hogy színesebbé tegyem, de ez egyelőre ritkán megoldható, hiszen még nem biztosítottak a feltételek. Így legtöbbször maradnak a hagyományos tanítási módszerek.
A tanári magyarázatra leginkább a frontális osztálymunka során van lehetőség, de nagyon jól használható a páros és a csoportmunka, melynek előnye, hogy a diákok egymástól tanulhatnak, egymást segítik. A gyereknyelven megfogalmazott magyarázat lehet, hogy közelebb hozza az olykor száraznak tűnő tananyagot. Bár sok szervezést igényel, ha jól meg akarjuk választani a csoportokat, hogy mindenki egyformán dolgozzon.
Milyen további terveket dédelget, milyen lehetőségekkel szeretne élni az életpálya-modellben?
Szeretek fejlődni, megpróbálok minél többet megtanulni az új IKT eszközök használatáról, tanfolyamokon részt venni, kollégáktól tanulni. Szeretném továbbra is folytatni a Curie Környezetvédelmi és Kémia területi versenyek szervezésében a segédkezést. Több mint 10 éve javítom a beérkező levelezős forduló dolgozatait kémiából, ezt nem szeretném abbahagyni, hiszen sokat tanulunk ezekből a feladatokból mi, tanárok is. Érdekes látni, hogy milyen tehetséges gyerekek vannak, akiket fel kell karolni.
A jó gyerekekkel foglalkozik szívesebben, vagy szereti a kihívásokat is? Hogyan kezeli a konfliktusokat?
Nyilván az ember erre azt mondja, jó gyerekekkel könnyebb foglalkozni, de nem biztos, hogy ez így igaz. Sokszor a „rossz”, csintalan gyerekek a legokosabbak, a legnagyobb kihívás belőlük kihozni a legjobbat. Azt gondolom, hogy a csiszolatlan gyémántok csiszolhatók, csak megfelelő „ékszerész” kell hozzájuk. Megpróbálom a konfliktusokat kerülni, de ha adódnak, megfelelően kell orvosolni, ami sokszor nehéz; ilyenkor kollégáimtól nem szégyellek segítséget kérni.
Végezetül: mit tart a legfontosabbnak még elmondani magáról?
Két kisfiam van: Ádám és Dániel. Dani ide jár az iskolába, 4. osztályos. Férjem helyszínelő a kerületben, sokan ismeritek is; a családi napokon már másodízben vett részt, és mutatott nektek érdekes dolgokat. Szeretek kertészkedni, rengeteg szobanövényem van, gyűjtöm az orchideákat. Úgy gondolom, a növények színt visznek a mindennapok szürkeségébe.
Az interjút Vincze G. Viktória, iskolánk tavaly végzett, 8. a osztályos diákja készítette.
Kommentek