Osztálykirándulásunk a Pál-völgyi-cseppkőbarlangban kezdődött reggel tíz órakor. A buszról leszállva már nagyon izgatottan vártuk, hogy mi vár ránk a mélyben. Feri bácsi – az osztályfőnökünk – megkért minket, hogy vigyünk magunkkal pulóvert, mert odabent nagyjából 10°C-ra számíthatunk. Mielőtt bementünk volna, az idegenvezető javaslatára betértünk a bejárat előtt található szuvenírboltba, ahol ékszereket és más, gyönyörű ásványokból készült ajándékokat vásárolhattunk. Miután közülünk már sokan vettek mindenféle ajándékot, eljutottunk a bejárathoz. A cseppkőbarlang belsejében először egy sötét üregben találtuk magunkat, egyre beljebb haladva különleges cseppköveket csodálhattuk meg mesterséges fények világításában. Idegenvezetőnk megkért minket, hogy lehetőleg ne érjünk hozzá a kövekhez, mert azok nem nőnek tovább, ha a kezünkön levő zsírréteggel érintkeznek. Ezek után egyre érdekesebb kövek mellett haladtunk el, melyeket nekem muszáj volt lefotóznom. Idegenvezetőnk azt mondta, hogy a barlangot nagyrészt a Pannon-tenger alakította ki. A felszíni réseken lefolyó víz növesztette meg a cseppköveket. Utunk során egy hatalmas kő alatt haladtunk el, amelyről az a hír járja, hogy ha valaki életében nagyon sokat hazudott, és áthalad alatta, akkor leesik az a bizonyos kő. Alulról így néz ki:
Nemsokára egy magasba nyúló lépcső- vagy létraféleséghez értünk, ahol egy picit féltem, mert ugye a víz miatt minden egy kicsit csúszós volt. Miután felértem, vagyis inkább azt hittem, hogy felértem, rá kellett hogy döbbenjek: mégsincs vége, mert volt még vagy nagyjából három lépcsősor. Na mindegy, ezen is túlléptem, A Pál-völgyi-cseppkőbarlangban töltött kirándulásunk fénypontja az volt, amikor elhaladtunk a Hófehérke és a hét törpét ábrázoló cseppkövek mellett. Néhány vicces, de nem sértő beszólás után továbbindultunk a kijárathoz. Nagyon érdekes érzés volt, amikor a hidegből hirtelen kimentünk a nagy kánikulába, és amint magunkhoz térve az első pillantást megtettük, feltűnt, hogy a bejárattól mindössze 20-25 méterre vagyunk. Ezen nagyon meglepődtünk. De amint megfordultunk egy gyönyörű helyen találtuk magunkat, ahol ezeket a fotókat készítettem:
Sajnos nagyon kellett sietnünk, mert ez a túra kicsit tovább tartott mint gondoltuk, ezért gyorsan visszaszálltunk a buszra, és nagyjából húsz perc múlva megérkeztünk kirándulásunk következő állomásához, a Sziklakórházhoz. A Sziklakórház „portáján’’ azt mondták, várnunk kell még egy kicsit, ezért mindenki leült, és amint elindultunk volna a mosdóba, már hívtak is minket. Ez az egész kirándulás fénypontja, mert a történelemmel kapcsolatos, és az én kedvenc tantárgyam a töri. Először beültettek minket egy terembe, ahol azzal kezdte egy idegenvezető hölgy, hogy sajnálatos módon itt nem lehet fényképezni. Miután minden fontos dolgot elmondott, egy vetítést redeztek nekünk az elejére, amiben a kórház történetéről, működtetéséről volt szó. A vetítés angol feliratot is igényelt, mert a Sziklakórház rengeteg külföldi turistát is fogad. Erre a videóra amúgy azért is volt szükség, mert ez nem igazán 6.-os tananyag, vagy éppen egy olyan, amiről mindenki tanul vagy tanult az iskolában. A lényeg az, hogy elindultunk, és nagyon sok viaszszobor mellett haladtunk el. Az idegenvezető azt mondta, hogy a kórházban 50 ember fér el nagyjából, ehhez képest kétszáznál is több embert kellett ápolnia a doktoroknak és a nővéreknek. Ezután a folyosókon megtekinthettünk nagyon régi gyógyszereket. A kiránduláson azt is mondták, hogy a nővérek a kötéseket akkoriban az elhunytakról vették le, és kötözték be vele a betegeket; ennyire kevés volt minden, mert a kórházzal, akitől kapták a gyógyszereket, megszűnt a kapcsolat. Láthattuk a víztisztító csöveket a raktározó csöveket és még nagyon sok mást is. Miután ennek is vége lett, a kijáratnál lehetett vásárolni gázmaszkot, fecskendőtollat stb. Ezután felszálltunk a buszra, és elindultunk vissza a sulihoz. Mikor visszaértünk, még elmentünk fagyizni; ezzel ért véget a kirándulásunk.
Nagyon-nagyon élveztem az egész programot, és ajánlom nektek is ezt az útvonalat. További jó munkát és tartalmas nyári pihenést kívánok. Minden jót!
Németh Szonja 6.c.
Kommentek