Máté bácsi a Batthyányban nőtt fel: iskolánk diákja volt, itt végezte pedagógiai gyakorlatát, a tanári pályára is itt lépett. Azóta itt dolgozik; kifogyhatatlan a játékötletekből, versenyeket és vetélkedőket szervez, szívesen vállalja alkotótáborok és erdei iskolák vezetését. Persze mindezt a matematika és informatika tanítása mellett teszi… Interjúnkat húsvét előtt készítettük Máté bácsival.
Miért éppen a tanári pályát választotta? Mi motiválta a döntésben?
Fiatal koromban zsoké akartam lenni, de túl magas voltam hozzá. Komolyra fordítva a szót, eredetileg műszaki pályára készültem tűzvédelmi mérnöknek. Jó voltam matematikából és fizikából, ezért választottam ezt. Aztán felkértek korrepetálásra, felvételire való felkészítésre, melyben sikeresnek bizonyultam. A Cinkotai Evangélikus gyülekezetben is „foglalkoztam” gyerekekkel, szerveztem nekik táborokat, tartottam gyermekórákat. Ezek nagyon motiválóan hatottak rám, és megerősítettek abban, hogy a tanári pályát kell választanom.
Melyek a pálya örömei, nehézségei?
Nagy örömömet lelem benne, amit elmondok a tanulóknak, azt visszahallom, tehát „nyomot hagyok” az életükben. Illetve ha összefutok egy-egy régi diákkal, akkor visszaemlékszünk a közös, együtt megélt időre. A nehézségek pedig inkább a külső körülményekben vannak (sok adminisztráció, állandó átszervezések). De természetesen több az öröm, mint a nehézség.
Miért pont a matekot és az informatika tantárgyat választotta? A szakján kívül melyik tárgyat tanítaná szívesen és miért?
A matekot azért, mert középiskolában olyan tanárom volt, aki jobban inspirált, mint a humán tanárom. Így hát a matek kedvesebb lett számomra, és jó érzés volt, hogy meg tudom oldani a különféle feladatokat. Az informatikát is a matekkal való kapcsolat miatt választottam. Ezen kívül még hittan tanár is vagyok, bár ezt kevesen tudják rólam. Szívesen tanítanék történelmet, mert nagyon érdekel, főleg a XX. századi összefüggések, amikről sokat olvasok. A földrajz is közel áll hozzám, mert nagyon szeretem a térképeket böngészni, gyerekkoromban sokat kerékpároztam és kirándultam a természetben.
Mióta tanít iskolánkban, melyek voltak az eddigi munkahelyei? Milyen visszajelzéseket kap a diákoktól és a szülőktől?
2001 óta tanítok a Batthyányban. Véletlenül kerültem ide, mert ebbe az iskolába jártam általánosba, így a főiskola végén a gyakorlati időt itt végeztem, és hát… itt is maradtam. Ez volt az első munkahelyem. Időnkét tanítottam az esti gimnáziumban, és néhány éven keresztül óraadó voltam a Pető Intézet főiskoláján. Így tehát alkalmam nyílt majd’ minden szinten tanítani. Tanulási módszertannal is foglalkozom, emellett most az iskolában evangélikus hittant tanítok. Tehát sokat tartózkodom itt az intézményben. Többségben jó kapcsolatot ápolok a diákjaimmal és szüleikkel. Ez köszönhető annak is, hogy sokáig Cinkotán laktam – most pedig a közeli Mátyásföldön élek családommal -, így sok embert ismerek, és sokan ismernek engem is.
Vannak olyan lelkes tanítványaim, akik kerületi és budapesti versenyekre járnak informatikából, matematikából és most már hittanból is. Azt próbálom elérni, hogy a diákjaim, ha nem is kedvencként, de legalább ne ellenségként tekintsenek a matematikára. Hiszen a matek a mindennapokban megtalálható, körülvesz bennünket.
Melyek a kedvenc tanítási módszerei, pedagógusi alapelvei, és milyen eszközökkel dolgozna még szívesen?
Kedvenc módszerem a csoportmunka, mert ott egymástól is tanulnak a diákok és én is tudok tanulni tőlük, hogy hogyan látják a különféle feladatok megoldását. Ezt többször kéne alkalmazni, bár elég sok szervezéssel jár. Ezen kívül elsősorban jobb informatikai eszközök kellenének, amik modernek, mivel sok mindent könnyebb megjegyezni vizuálisan, képekben. Éppen ezért kellene minden terembe projektor és interaktív tábla, hogy minden tantárgyhoz különféle érdekességeket szemléltethessenek a tanárok. Szívesen bemutatnám a 3D-s szemüvegeket, például egy matematikai modell szemléltetésénél.
Milyen további terveket dédelget, milyen lehetőségekkel szeretne élni az életpálya-modellben?
Folyamatosan tartok az iskolában társasjáték szakkört, és szeretném, ha az órarendbe is bekerülne heti egy játékóra.
A jó gyerekekkel foglalkozik szívesebben, vagy szereti a kihívásokat is? Hogyan kezeli a konfliktusokat?
Ez egy nehéz kérdés. Nem gondolom, hogy vannak igazán rossz gyerekek, csak nem találjuk meg velük a közös hangot, vagy esetleg a körülmények nem olyanok. Szerintem bármelyik gyerekkel kihívás foglalkozni, mivel a jó gyerekből is többet kell kihozni, hiszen mindenkinek lehet és kell tovább fejlődni. Tehát alapvetően nincsen jó, vagy rossz gyerek, inkább az a kihívás, hogy mindenkiben megtaláljuk, miben tehetséges.
A konfliktusra úgy tekintek, mint a matematikában egy feladatra, egy problémára, amit meg kell oldani. Általában a helyzettől, illetve a másik ember személyiségétől függ a konfliktusok megoldása. Lehet, hogy éppen az a megoldás, hogy ha békén hagyjuk az illetőt. De egy biztos, a konfliktusra szükség van, kezelni kell, felvállalni és nem elmenni mellette.
Mit tart fontosnak magáról még elmondani?
A lételemem a játék, főleg társasjáték formájában. Szeretek versenyezni, ez sok mindenben megnyilvánul, például a sportban. Régebben sokat bicikliztem. Mostanában sokat futok, ez egyéni, magányos sport, itt mindig önmagammal versenyzek, és új célokat tűzök ki. Igazolt focista is voltam, több mint 10 évig fociztam egy csapatban. Két lányom van: Sári és Míra, sokan ismerik őket a nyári táborokból, ahogy feleségemet, Júlia nénit is. Ő várhatóan jövőre visszajön németet tanítani az iskolánkba. Évente többször járunk Németországba, Münchenbe, mert ott él Júlia néni testvére és családja. Van egy pumi kutyánk: Soma. Nagyon aranyos és okos kutya, ő a kedvenc állatom.
Aktuális kérdés: hogyan készül a húsvétra?
A családommal töltöm a Húsvétot. Programokat szervezünk a lányoknak, például tojáskeresést és élő nyuszikat kölcsönzünk pár napra, de ne áruljátok el nekik, mert ez még meglepetés.
Az interjút készítette: Szlaukó Barbara és Cservák Zsófi (8. a)
Kommentek