Miss Marple bent ült nappalijának fotelében, és kötögetett. Már épp befejezte volna, amikor megszakította, egy erőteljes kopogás háza ajtaján. Miss Marple felállt, gondosan helyére tette kötő készletét, majd az ajtóhoz sietett
– Ki az? – kérdezte határozottan.
– Én vagyok az Jane, Elena.
A név hallatára Miss Marple kinyitotta az ajtót. Miss Marple látogatója Elena Chemist volt. Meglepte Mrs. Chemist látogatása. St. Mary Mead túlsó felén lakott, és Vasárnap is volt ráadásul.
– Jane, rögtön a lényegre kell, hogy térjek. Van számodra egy kis megfejteni való. Te szereted az ilyesmit. Ráadásul, nagyon okos is vagy. Miss Marple elpirult.
– Ugyan, Elena. Ülj le és meséld el miről is volna szó.
Mrs. Chemist lehuppant a fotelbe és mesélni kezdett. Elena Chemist olyan személy volt, aki könnyen elfelejtette a dolgokat, így Miss Marple nem várt el olyan sokat barátnőjétől. A dolog valóságát illetőleg, Miss Marple azért lepődött meg a legjobban, mert Elena Chemist szinte sose ment el hazulról. Ő, és Miss Marple már ősidők óta St. Mary Mead – ben éltek, nagyon jó barátok voltak, de Miss Marple mégis egy kezén megtudta volna számolni, hogy Mrs. Chemist hányszor járt nála. Elena elzárkózottságának nagyon egyszerű oka volt. Az ügyetlenség. Bár Elena jóval fiatalabb volt mint Miss Marple,( úgy körübelül ötven éves) nagyon jól megvoltak. Elena suta volt és csúnya. A közértben leverte az árukat, leejtette más dolgait és stb. Dehogy a lényegre térjek, jelleméből ítélve nyomós oka lehetett otthona elhagyásának.
– Kérsz valamit kedvesem? Vizet? Esetleg süteményt? Most sütöttem. – kérdezte Miss Marple
– Nem, köszönöm Jane.
Miss Marple biccentett és leült.
– Szóval. Tegnap nálam járt Dr. Machinton, és egy nagyon érdekes esetről számolt be nekem. Ismered Harry Duncan – t?
– Hogyne, az a milliomos figura a tv – ből?
– Mi van vele?
– Pontosabban, meggyilkolták.
– Szentséges ég…a rendőrség?
– Tétlenkedik. Nem tudnak semmit a száraz tényeken kívül.
– Mi okozta Mr. Duncan halálát?
– Nem volt nehéz rájönni. Agyonlőtték. A homlokán.
– Szörnyű…nem találtak semmit?
– Elvileg igen. A holttest mellett egy klubkártyát.
– Klubkártyát? – húzta fel szemöldökét Miss Marple.
– Valami szerencsejáték klub.
– Harry–re nem vallott a szerencsejáték.
– Valóban nem. Ezért a rendőrség tartozásra gyanakodott.
– Elég nyilvánvaló nem? – kérdezte Miss Marple.
– Szerintem túl nyilvánvaló Jane.
– És miért tétlen a rendőrség?
– Mert, ugye Mr. Duncan egy vidéki házban lakott. Egy elég nagy házban. Csak ő, és a szobalány tartózkodott ott. A kertésznek szabadnapja volt, a szobalány pedig 13:00 – kor elment a beteg nagymamájához a kórházba. Mr. Duncan kérése bezárta az összes ajtót, ablakot. Vagyis senki sem tudott bejönni. Egyedül a Mr. Duncan dolgozószobájában lévő ablak volt csak nyitva. De az ablak alatt volt az ő kutyájának a helye. Szóval ha ott próbálkoztak volna a kutya…hát…étred.
– Értem. Bizonyították a beteg nagymamát?
– Oh, és Mr. Duncan ablakát a gyilkos nyithatta ki. Amikor a szobalány elment, még zárva volt.
– Felettébb érdekes ügy. A szerencsejáték klubban mit mondtak?
– A klub nem létezett.
– És megtalálták a gyilkos fegyvert?
– Sehol sem találták.
– A környékbeliek mit gondolnak az esetről?
– Áh, azok beszélnek zöldeket. Szellemek voltak, meg, hogy Mr. Harry furcsa dolgokat tanított a kutyájának…temérdek ostobaságot.
– Értem.
– És most,…elmondtam mindent Te jössz.
2
Néhány percnyi hallgatás következett. Miss Marple csak ült a fotelben összeráncolt homlokkal. Gondolkodott. Elena Chemist pedig ujjával malmozott. Majd hirtelen Miss Marple – nak kisimult az arca, és elmosolyodott.
– Na? – kérdezte Elena Chemist.
Miss Marple bűbájos szerénységgel felelt.
– Jaj kedvesem. Ez az egész ügy olyan egyszerű. Csak nehéznek látszik.
– Tényleg?
– Ugyanis a házba nem ment be senki.
– Úgy érted a gyilkos végig benn volt?
– És az ablakot is ő nyitotta ki. De a gyilkosság előtt.
– Hogyan?
– Elmagyarázom. Mr. Duncan gazdag ember volt igaz?
– Igen…
– Nem kizárt, hogy szerencsejáték függő volt. A klubkártyán megnevezett helyre járt.
– De Jane, hisz nem létezett.
– Hivatalosan nem is. De illegálisan…
– Te szent ég. Ez nem lehet igaz.
– Egy hivatalosan működő klub nem követne el ilyen gyilkosságot. És ha mégis, nem hagyná ott a kártyáját.
– Ez igaz. De akkor, hogy lehetett a házban?
– Ez egyszerű. Ha Mr. Duncan tudta, hogy veszély fenyegeti, nem tűri meg ellenségét a házban.
– Hát akkor?
– Akkor a végeredmény roppant egyszerű. Mr. Harry Duncan öngyilkos lett. – jelentette ki jelentőség teljesen Miss Marple.
– Öngyilkos? Ez lehetetlen. Akkor a fegyvernek is ott kellett volna lennie.
– Kezdem az elején. Mr. Duncan – t fenyegették, zsarolták, adóssága egyre nőtt és nőtt….
– De a klubkártya…
– Az övé volt.
– Vagyis bosszút akart állni?
– Pontosan mindent tökéletesen eltervezett. Valószínűleg a következőképpen történt. Elküldte a szobalányt, bezáratta vele a házat, bement a szobájába, maga mellé tette a kártyát. Kinyitotta az ablakot. Fogott egy madzagot, az egyik végét rákötötte az ablakra, a másikat pedig a ravaszra. Leült, meghúzta madzagot, a fegyver eldördült, homlokon lőtte, a pisztoly pedig kiesett az ablakon.
– De akkor hová tűnt a pisztoly?
– Te mondtad, hogy Mr. Harry különös dolgokat tanított kutyájának. Véleményem szerint a következő volt. A fegyver és madzag kiesett, a jó kutyus pedig a megtanult módszer szerint bevitte házikójába. És ezzel, Mr. Duncan megteremtette az abszurd gyilkosságot, ráterelve a gyanút a klubtársaira.
– Úristen. Jane, te egy zseniális elme vagy.
Miss Marple elpirult.
– Ugyan, ugyan. Igazán semmiség volt. – felelte szerényen.
– De ezt igazán nem néztem volna ki belőle.
– A látszat valóban mást sugallt. De jól alkalmazkodott. Amikor jótékonykodott, maga volt a példa. De amikor kártya volt a kezében…
– Igen igen. Kettős élet.
– Mindenesetre tudta mikor milyen szerepben tűnjön fel.
Mrs. Chemist felhívatta a rendőrséget Miss Marple – lal, hogy előadja a megoldást. Elena Chemist még hálálkodott egy sort, majd elment.
Másnap a felügyelő felhívta Miss Marple – t, hogy igaza volt. Valóban a kutya házában volt a madzag és a revolver. Ami után letette a kagylót halkan megjegyezte:
– A látszat, néha csal….
Kommentek