Történt egyszer egy szép napon, hogy a 7.a osztály egy környezetvédelmi versenyen első helyezést ért el, melynek fődíja egy Karib-tengeri hajóutazás volt. Ezt a rendkívüli lehetőséget mindenki kirobbanó örömmel fogadta.
Az utazás napja egyre közeledett, így i is egyre izgatottabbak lettünk. Várva-várva elérkezett az utazás napja. A kikötőben nagy csomagokkal, szüleinktől könnyes búcsút véve elindultunk a vitorlás felé.
Felnézek a vitorlásra, ámulatba ejt. Az árboca úgy tűnik, hogy a felhőket karcolja. Mikor már úgy látszik, hogy mindenki megérkezett, a palánkon egyensúlyozva elindulunk a hajó fedélzetére.
– Akkor most névsorolvasás! – kiáltom el magam. Örömmel nyugtázom, hogy az osztály létszáma hiánytalan, egészen pontosan tizenhárom lány és tíz fiú.
– Nos, most kell meghoznunk az első fontos döntésünket, hogy kire bízzuk az éltünket, ki legyen a hajó kapitánya. Természetesen mindannyian Kövesdi Bogira szavaztunk, így ő lett a hétárbocos vitorlás kapitánya. Ő boldogan, mosolyogva ragadja meg a kormánykereket és kezdetét veszi a kalandos utazás. Két napja hajózunk a csodás Karib-tengeren. A vitorlás egyik kabinjában vagyunk és monopolyzunk Viki, Lotti és Csilla társaságában. Ebben a pillanatban beront az ajtón Levi, a másodkapitány.
– Gyertek gyorsan, óriási viharfelhők vannak a láthatáron. Összenézünk, majd rohanunk el a fedélzetre. Mire már mi is felérünk a vitorlás a vihar közepében hánykolódik. Látom a kétségbeesett arcokat, de Bogi nem riad meg hősként próbálja a vitorlást kivezetni a viharból. Szakad az eső és vadul villámlik, úgy érzem, semmi esély a túlélésre, rettenetes érzés. Ebben a pillanatban egy hatalmas hullám csap a hajóra és elsötétül minden. Fulladozva térek magamhoz és kezd kitisztulni minden.
– Úristen hajótörést szenvedtünk. Érzem, hogy már talpra tudok állni és a többiek keresésére indulok. Megkönnyebbülve látom, hogy nem vagyok egyedül, a homokban fekszik Sziszi, Tomi, Sár és Dani. Rohanok hozzájuk, hogy élnek-e. Hál’istennek élek.
– Gyertek keressük meg a többieket . Elvesztettem az időérzékemet, nem tudom, mennyi idő alatt, de élve, egészségesen megtaláltunk mindenkit. Estére a tűzgyújtás is sikerült.
– Szerintem osszuk fel a feladatokat!
– Mindenki annál jelentkezzen, amit úgy érez, hogy el tud végezni. Miután világossá vált, hogy milyen munkákat kell elvégezni, veszekedés és hangoskodás közepette rájövünk, hogy mindenki a halászat és vadászattudományát szeretné megmutatni.
– De kérdem én, ki gondoskodik a tűzrevalóról, a táborhelyről és a vadászott és begyűjtött ételek elkészítéséről?
Ekkor nagy csönd kerekedik a tábortűznél. Ellátjuk, hogy a munkákat valóban fel kell osztani. Kupaktanácsot tartunk és megszületnek a döntések.
– Figyelem, mindenki figyeljen rám és jegyezze meg, hogy mi a teendője.
– Dani, Levi jó lenne, ha figyelnétek rám és jó lenne, ha békén hagynátok azt a szegény rákot!
– Tehát a tűzrevalóról Dávid és Mézi fog gondoskodni.
– A tűzről, hogy ne aludjon el, Gergő, te fogsz gondoskodni és szeretném, ha a partra sodort íróeszközök és papír segítségével megörökítenéd kalandos utazásunk történetét.
– A patakhoz a vízért Amír fog elmenni, a húsért Tomi, Krisz és Levi fogtok felelni.
– A zöldséget és gyümölcsöt Viki, Csilla, Sziszi és Fanni fogják begyűjteni.
– A biztonságos búvóhelyeket Janó, Beni és Dani fogják elkészíteni, de a lányok közül Klau, Sári és Nóri a segítségetekre lesznek.
– Szükségünk lesz ruhákra és kalapokra az erős napsütés miatt és ezeket Bogi, Rami, Tücsi és Betti fogják megfonni.
– A begyűjtött zöldségek, gyümölcsök és húsok elkészítéséről Lotti és én fogunk gondoskodni.
– Amíg ki nem mentenek minket a lakatlan szigetről, a feladatok természetesen cserélődni fognak hogy mindenki kipróbálhassa magát mindenben.
Napok talán hetek teltek el, mindenki hősként látja el a rábízott feladatot. A munkánk mellett még arra is volt erőnk, hogy rönkökből óriási tábortüzet rakjunk az erre járó hajóknak legyen mivel jelezni.
Mindannyian a tábortűz körül ücsörgünk, mikor egy vitorlás tűnik fel a láthatáron. Csilla felpattan a tűz mellől és meggyújtja az óriási máglyarakást, ami egy perc alatt lángra lobban. A lángja az egekig ér, mi pedig vadul ugrálunk és kiáltozunk. A vitorlás felénk veszi az irányt. Az osztály hulla fáradtan, csokibarnára sülve és fülig érő szájjal száll fel a megmentésünkre érkező vitorlásra.