A Bakancsos szakkör első túrája
szerző: Balázs Ferenc tanár úr
2014. november 15-én, szombaton teljesítette az iskola újraindult Bakancsos szakköre az első túráját. Balázs Ferenc tanár úr vezetésével és Kádárné Csabai Edit tanárnő segédletével indult el a túracsapat a Hűvösvölgytől Csillebércig tartó 20 kilométeres sétának.
Az időjárás kedvező arcát mutatta, hiszen száraz, de napsütéses idő köszöntötte a Hűvösvölgybe villamossal érkező csapatot. A túra első kilométere az erős emelkedés miatt kellő bemelegítést adott, amelyet ugyan nehezen viselt minden túrázó, de lelkesedésünk egy pillanatig sem fogyott el. Mindenki szeme előtt Szépjuhászné lebegett, hiszen tudtuk, hogy a pihenő melletti büfében feltöltheti energiakészleteit. Megérkezve a Szépjuhászné-hoz egyik túratársunk, Juhász Balázs – 8.b osztályos tanuló – rövid ismertetőt tartott a Gyermekvasút történetéről, hiszen ő gyermekvasutasként dolgozik.
Követve a kisvasút nyomvonalát róttuk a kilométereket hol hegynek föl, hol hegyről lefelé. Ez volt talán a túra legizgalmasabb szakasza. Egyes meredek szakaszokat a bátrabbak futva tették meg, amely nagy elégedettséget és vidámságot okozott a csapatban. A sok szuszogós rész után Budakeszi határába érkeztünk meg, ami a következő állomásunk – Csacsi-rét – közeledtét sugallta. A kirándulás legszebb szakaszát teljesíthettük ezeken a métereken. A rét felé egy részben emelkedős térszínen haladtunk, amelyet három helyen egykori patakok völgyei szabdaltak fel. A Csacsi-rétre felérve jól megérdemelt pihenőjét és ebédszünetét töltötte a csapat. A pihenő közben Feri bácsi a természetben való tájékozódásról tartott rövid ismertetőt és egy-egy saját történettel is színesítette a rögtönzött foglalkozást.
A pihenő után nehezen vágott neki a társaság az utolsó szakasznak. Budakeszit magunk mögött hagyva visszatértünk Budapest külső részére és megcéloztuk Csillebércet, túránk célállomását. A csapat ügyesen haladt végig a jelzett turistaösvényen, majd az utolsó méterekhez érve kissé alábbhagyott a lendület, amikor egy meredek emelkedőt kellett megmászni. A lelki szemeink előtt lebegő cél néhányunkat futásra késztetett, amit egy alapos szuszogás követett a tetőn. A csillebérci buszvégállomást megpillantva mindenki nagy megelégedéssel vette tudomásul: MEGCSINÁLTUK!!!
Feri bácsi nagyon büszke volt a csapatra és mindannyian úgy éreztük, hogy bár elfáradtunk, de rengeteg szép képpel és élménnyel gazdagodtunk.
Tarts Te is Feri bácsival a következő kiránduláson, amely a tél végén esedékes!!!
A fényképek az alábbi hivatkozáson tekinthetők meg:
Kommentek